Sziasztok drága kitartó olvasóim!
Azon gondolkodtam, hogy milyen rossz már, hogy blogot írok,aztán alig írok rá. Mindig szeretnk olyankor írni, mikor valami nagy dolog történik vagy ráébredek először vagy újra valami nagy igazságra...de aztán meg arra gondolok, hogy akkor hogyan ismeritek meg a hétköznapjaim:) ugye?
Szóval:)
Nincs lelkiismeretfurdalásom, hogy szeretem, amit csinálok. Azzal együtt, hogy úttörő, nehéz, kihívásos, szokatlan...örömteli és megnyugtató, hogy olyan főnököm van, aki a legjobb a világon!:);) nem kell félnem elmondani neki, hogy félek a mai naptól vagy nem érzem magam alkalmasnak a feladatra vagy ha nem tudok valamit. Az a jó, hogy ő pontosan tudja, hogy milyen vagyok és tudja, hogy mire vagyok képes, hiszen Ő alkotott:);) de azt is várja, hogy Rá támaszkodjam. Csak Rá!:) olyan rossz, hogy ezt elfelejtem néha:(
De azzal akarlak bátorítani, hogy keressük együtt az Ő vezetését. Hiszem, hogy hatalmas dolgokat tudunk elvégezni Istenért, ha engedelmesen odaszánjuk az életünket az Úrnak!:)
Kérlek imádkozzatok egy cigány családért, akiket holnap látogatok meg megint.. 4 pici gyerkőc van(5; 3,5; 2; fél évesek). Az apukának nincs munkája, az anyuka otthon van a picikkel. Szeretnének dolgozni és a jobb élet reményében jöttek fel Budapestre, de eddig nem nagyon alakul...kérlek imádkozzatok, hogy találhassanak olyan albérletet, ahova nem kell olyan sokat fizetniük, mint most. Be lehessen jelenteni az ideiglenes lakhelyet, kapjon munkát az apuka.
Hiszem, hogy Isten tud munkálkodni és hamarosan jó hírekkel szolgálhatok velük kapcsolatban.
Isten áldjon titeket is, ahogy élünk a földön még egy darabig:);)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése