Üdvözlöm minden kedves olvasómat, tudom, hogy többen csatlakoztatok, mert hallottátok, hogy jövök a Fülöp-szigetekre. Még mindig hihetetlen, de itt vagyok:-) csodálatos itt! Azzal együtt, ahogy jöttünk a kisbuszban, láttuk, hogy nagy a nyomor is. Addig tudtam nyitva tartani az ablakot, amíg el nem kezdett esni. Esős évszak van ugyanis:-) azt hittem, hogy majd szétsülünk úgy süt a nap, de bírható. Olyan 30fok van, de nagyon nedves, párás a levegő.
Felrakok néhány képet:-)
Aztán elmesélem az utazással kapcsolatos storyt:)
Mégse rakok fel képeket, mert nagyon lassú itt a feltöltés. Később talán több lesz máshol:) tudom, hgy a tréning mellett van egy bevásárlóközpont és egy internetcafe.
Szóval, ami az utazást illeti:
Budapest-Doha
Doha-Manila, minden rendben:-) -> Quatar Airways:-)
Filmnézés, zenehallgatás, Bibliaolvasás:-) Isten jó még mindig és olyan jó olyan emberekkel találkozni, akik szintén találkoztak vele!:-) pl a shuttle buszon, ami elég olcsó, a repterek temináljai között jár, találkoztam két hölggyel, akik pásztorok:-) sokat beszélgettem velük, éppen egy amerikia csoportra vártak, akik jöttek nekik segíteni néhány hétre. Az egyikőjük neveli Kezia-t, akit 3 órás korában kapott meg. Annyira szegény volt a család, hogy nem tudták volna. Nagyon emlékezetes idő volt velük. Vacsiztunk a reptérnél, ahhoz képest nem is volt olyan drága, hogy reptér. Csirkét ettem rizzsel:-) mi mást?:-) a repcsin is, mikor lehetett választani rizst kértem vagy halat vagy ilyenek, hogy szokjam. Mondjuk ne hasnlítható az itteni ételekhez:-)
A manilai érkezés után, a járat késett, zuhogott az eső. Felvettem a csomagom és miután informálódtam, hogy a másik terminálról megy a járat és fél órán belül indul a csatlakozás, jól megjártam egy taxijárattal. Azt mondta a fickó, hogy el tudjuk érni, én meg hittem neki. Persze, mikor beérkeztem 6:25-re, le volt zárva a check-in:(
Elmentem a légitársaság irodájába, ahol nagyon kézségesek voltak, de végül nem tudtak új járatra helyet foglalni, mert nem velük vettem a jegyet. Na akkor felhívtuk a Quatar Airways, hogy mit tehetünk. Azt mondták reggel 8:30-kor nyi a irodájuk a MÁSIK terminálon:( ekkor jött a buszis story:-) találkozás a hölgyekkel és Keziaval:-) udom, hoy nincs semmi véletlenül. Isten tudta, hogyan tud bátorítani! Nem voltam magam alatt annyira, de azért el tudtam volna viselni valaki helyinek az ismeretét. A taxis téma után már elég szkepikus vltam mindenkivel. De a kislány egy ismerős gyerekéneket kezdett el énekelni es akkor mondtam, hogy ezt én is ismerem...ekkor kezdődött minden:-) szó szót követett és a következő néhány órát velük töltöttem:-) aztán meg a reptéren csôveztem. Hangulatos volt, mert szintén egy várakozó csoport ott volt, akiktől vki gitározott. Amellett meg nem éreztem furinak, ha bealszok, mert a helyi reptèri dolgozók közül is sokan bealudtak:-) vicces volt nézni a különböző pózú alvásokat:-)
Közben rázendített az eső, pedig akartunk menni úszni egyet... na majd legközelebb:-) egyébként nagyon jó a tenger hőmérséklete;)
De aztán reggel, tegnap reggel, miután aludtam egy sort, nem érdekelt ki lát és ki nem, már nagyn fáradt votam, felmentem az irodába, ahol mondták az újrafoglalás mennyibekerül...drágább, mintha veszel egy új jegyet. Tehát úgy döntöttem visszamegyek a Terminál 2-re és a lekorábbi járatra veszek jegyet. Akkor kiderült, hogy náluk alacsonyabb a csomag súlyának korlátozása, szóval gyors átcsomagolás után, elindultam:-) jaj, de jó volt!! Végre az Iloilo reptér felé fogok tartani:-) a várakozás alatt kosárlabdát néztem a reptéren, mert náluk ez eléggé eterjedt:-) jó is;) láttuk sok pályát, meg ahogy játszottak, ahogy jöttünk. Ezért hoztam a kosaras cipőm én is:-)
Közbe egyre jobban esik...megértem miért olyan szépek a növények...
Szóval folytatva. Teganp végre valahára megérketem Iloiloba, ahol Jiggo várt, majd találkoztam Chantallal és együtt elvitt minket arra kisbusz állomásra, ahonnét indltunk. Na hát az nagyon vicces volt!:-) majd rakok fel képet, mert nem lehet elmesélni. Már akkortudtam, hogy jó kis kaland lesz a következő 2,5 óra:-) a táskáink láttán szegények rosszul voltak, de bepaszírozódtunk egy 12 személyes kisbuszba:-) az ablakon nem lehetett kilátni, mert tele volt ragasztva képekkel, gondolom a napsütés miatt. De mondtam, hogy én szeretnék kilátni, ezért megkérdeztem, hogy kinyithaom-e. Igen:-) ezért úgy is maradt, csináltam sok képet és nayon érdekes volt látni, aogy élnek az emberek.
A vezetéstől nem mindig voltam nyugodt, de jó volt, mert gondoltam a sok csomag az ölemben legalább csillapítja, ha bármi történik:) bealudtam félúton, mert elkezdett esni az eső és nem tudtam nézelődni. Megérkeztünk fél 8-ra:-)
Kaptunk vacsit, hidegzuhany, majd alvás:-) uhh, de jó volt vízszinzsbe érezni magam 34 óra után:-)
Aztán ma reggeli Rhodorával és a helyi pásztorral, akik szervezik a programot:-)
Finom volt, sokat beszélgettünk. A fb-ra tettem fel képeket, ide is fogok, ha elég lesz a net gyorsasága. Aztán pihi, ebéd, most írok nektek:-) még mindig érzem a jetleg-et (időeltolódás miatti punnyadtság:-) )szóval visszamegyek olvasni és pihenni még egy kicsit.
Ja, közben megérkeztek a többiek:-) két filippinó hölgy, egy alaszkai lány:-) egy pápua-újgineai házaspár:-) a feleség amerikai
Felrakok néhány képet:-)
Aztán elmesélem az utazással kapcsolatos storyt:)
Mégse rakok fel képeket, mert nagyon lassú itt a feltöltés. Később talán több lesz máshol:) tudom, hgy a tréning mellett van egy bevásárlóközpont és egy internetcafe.
Szóval, ami az utazást illeti:
Budapest-Doha
Doha-Manila, minden rendben:-) -> Quatar Airways:-)
Filmnézés, zenehallgatás, Bibliaolvasás:-) Isten jó még mindig és olyan jó olyan emberekkel találkozni, akik szintén találkoztak vele!:-) pl a shuttle buszon, ami elég olcsó, a repterek temináljai között jár, találkoztam két hölggyel, akik pásztorok:-) sokat beszélgettem velük, éppen egy amerikia csoportra vártak, akik jöttek nekik segíteni néhány hétre. Az egyikőjük neveli Kezia-t, akit 3 órás korában kapott meg. Annyira szegény volt a család, hogy nem tudták volna. Nagyon emlékezetes idő volt velük. Vacsiztunk a reptérnél, ahhoz képest nem is volt olyan drága, hogy reptér. Csirkét ettem rizzsel:-) mi mást?:-) a repcsin is, mikor lehetett választani rizst kértem vagy halat vagy ilyenek, hogy szokjam. Mondjuk ne hasnlítható az itteni ételekhez:-)
A manilai érkezés után, a járat késett, zuhogott az eső. Felvettem a csomagom és miután informálódtam, hogy a másik terminálról megy a járat és fél órán belül indul a csatlakozás, jól megjártam egy taxijárattal. Azt mondta a fickó, hogy el tudjuk érni, én meg hittem neki. Persze, mikor beérkeztem 6:25-re, le volt zárva a check-in:(
Elmentem a légitársaság irodájába, ahol nagyon kézségesek voltak, de végül nem tudtak új járatra helyet foglalni, mert nem velük vettem a jegyet. Na akkor felhívtuk a Quatar Airways, hogy mit tehetünk. Azt mondták reggel 8:30-kor nyi a irodájuk a MÁSIK terminálon:( ekkor jött a buszis story:-) találkozás a hölgyekkel és Keziaval:-) udom, hoy nincs semmi véletlenül. Isten tudta, hogyan tud bátorítani! Nem voltam magam alatt annyira, de azért el tudtam volna viselni valaki helyinek az ismeretét. A taxis téma után már elég szkepikus vltam mindenkivel. De a kislány egy ismerős gyerekéneket kezdett el énekelni es akkor mondtam, hogy ezt én is ismerem...ekkor kezdődött minden:-) szó szót követett és a következő néhány órát velük töltöttem:-) aztán meg a reptéren csôveztem. Hangulatos volt, mert szintén egy várakozó csoport ott volt, akiktől vki gitározott. Amellett meg nem éreztem furinak, ha bealszok, mert a helyi reptèri dolgozók közül is sokan bealudtak:-) vicces volt nézni a különböző pózú alvásokat:-)
Közben rázendített az eső, pedig akartunk menni úszni egyet... na majd legközelebb:-) egyébként nagyon jó a tenger hőmérséklete;)
De aztán reggel, tegnap reggel, miután aludtam egy sort, nem érdekelt ki lát és ki nem, már nagyn fáradt votam, felmentem az irodába, ahol mondták az újrafoglalás mennyibekerül...drágább, mintha veszel egy új jegyet. Tehát úgy döntöttem visszamegyek a Terminál 2-re és a lekorábbi járatra veszek jegyet. Akkor kiderült, hogy náluk alacsonyabb a csomag súlyának korlátozása, szóval gyors átcsomagolás után, elindultam:-) jaj, de jó volt!! Végre az Iloilo reptér felé fogok tartani:-) a várakozás alatt kosárlabdát néztem a reptéren, mert náluk ez eléggé eterjedt:-) jó is;) láttuk sok pályát, meg ahogy játszottak, ahogy jöttünk. Ezért hoztam a kosaras cipőm én is:-)
Közbe egyre jobban esik...megértem miért olyan szépek a növények...
Szóval folytatva. Teganp végre valahára megérketem Iloiloba, ahol Jiggo várt, majd találkoztam Chantallal és együtt elvitt minket arra kisbusz állomásra, ahonnét indltunk. Na hát az nagyon vicces volt!:-) majd rakok fel képet, mert nem lehet elmesélni. Már akkortudtam, hogy jó kis kaland lesz a következő 2,5 óra:-) a táskáink láttán szegények rosszul voltak, de bepaszírozódtunk egy 12 személyes kisbuszba:-) az ablakon nem lehetett kilátni, mert tele volt ragasztva képekkel, gondolom a napsütés miatt. De mondtam, hogy én szeretnék kilátni, ezért megkérdeztem, hogy kinyithaom-e. Igen:-) ezért úgy is maradt, csináltam sok képet és nayon érdekes volt látni, aogy élnek az emberek.
A vezetéstől nem mindig voltam nyugodt, de jó volt, mert gondoltam a sok csomag az ölemben legalább csillapítja, ha bármi történik:) bealudtam félúton, mert elkezdett esni az eső és nem tudtam nézelődni. Megérkeztünk fél 8-ra:-)
Kaptunk vacsit, hidegzuhany, majd alvás:-) uhh, de jó volt vízszinzsbe érezni magam 34 óra után:-)
Aztán ma reggeli Rhodorával és a helyi pásztorral, akik szervezik a programot:-)
Finom volt, sokat beszélgettünk. A fb-ra tettem fel képeket, ide is fogok, ha elég lesz a net gyorsasága. Aztán pihi, ebéd, most írok nektek:-) még mindig érzem a jetleg-et (időeltolódás miatti punnyadtság:-) )szóval visszamegyek olvasni és pihenni még egy kicsit.
Ja, közben megérkeztek a többiek:-) két filippinó hölgy, egy alaszkai lány:-) egy pápua-újgineai házaspár:-) a feleség amerikai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése