Annyi gondolat van, amiről írnék, de ez lett mostanra.
Utazok a buszon és az út melletti temető kerítése ki van szedve. (a kép csak illusztráció)
Kicsit bizar, mi?! Kijönnek a halottak... zombik... Vagy mégse?!
Miért írtózunk a haláltól?!
Zombik, vámpírok tarkítják kicsiny elménket...hála a média adta lehetőségeknek. Undorító és mekkora eszköze a Gonosznak. Miért hagyjuk, hogy beférkőzzenek ezek a gondolatainkba???
Néha nagyon hálás vagyok és jól el is csodálkozom, hogy mennyi mindenhez lehet használni a technikát (aztán persze, akkor nem működik, mikor kéne - részletkérdés), de jó(?) lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokat találjanak ki az emberek, amik eszementek (horrorfilmek és társai). (szerény véleményem)
Ezen a héten délelőttönként egy helyi angoltáborban fordítok. Meg kell valljam őszintén, hogy néha kihívás, mert rosszcsontok a gyerekek. Viszont, mikor az angol órán azt a történetet olvastuk a Máté evangéliuma 14. részéből, hogy Jézus a vízen járt és mennyire hihetetlen egy story, akkor olyan jó volt tapasztalni, hogy Isten ott volt és munkálkodott a gyerekek szívében. Érdeklődtek, voltak kérdéseik. szkeptikusak voltak és figyeltek. Elmesélte az angol tanárnő (aki egy amerikai hölgy és 11.éve jön vissza Magyarországra, hogy angolt tanítson), hogy az ő életében hogyan látszódik Isten munkája...
Válaszul az egyik gyerkőc klasszikusnak tekinthető megjegyzéséből: 'Hiszem, ha látom.'
Isten munkája csodálatos. Nem látjuk Őt, de amit tesz azt igen.
Miért higyjek? Miért nem kell félnem?
Ja, még ehhez hozzátársult az is, hogy mesélték a csoportomban levő gyerekek, hogy hogyan ijesztgették egymást este... persze a horrorfilmek téma is előkerült.
Nem értem, miért jók. Lehet egyszer megfogom, de addig is marad a véleményem: nem hasznos olyat nézni.
Kedves barátom! Ha elhiszed, hogy Ő bár nem látjuk, létezik és szeret téged, akkor legyél bátor és tegyél egy próbát. Szólítsd meg Őt, gondolkozz el azon, amit tett érted! Jézust küldte helyetted a keresztre. Helyetted szenvedett. Lehet, hogy szereted a horrorfilmeket, mert mindenki olyat néz, mert menő félni :P (bár ez elég hihetetlen, de ezt tapasztalom.) mert menő végigülni és aztán nem érteni, hogy miért félsz, amikor egyedül vagy...
Volt egy kisfiú, aki azt mondta, hogy a nővére odakötözte a székhez és meg kellett néznie egyet...
Ezekben az a rossz, hogy egyre alacsonyabb a "félés-küszöb". Egyre undorítóan félelmetesebb dolgokat kell csinálniuk a producereknek, hogy az emberek rettegési fokát elérjék. Elég szánalmas ez a dolog, szerintem.
Miért jó félni?!
Miért nem jó élvezni az életet, azokkal a dolgokkal, amiket Isten beleadott?!
Nem értem, de szívesen várom a kommenteket;)
"Bármit is tartogat a jövő, lehetséges aggodalom és félelem nélkül, lelki békességben élni."
http://www.everystudent.hu/a/beke.html
Viszont, ahogy elmentem a temető mellett, eszembe jutott az a kiírás, amit néhány helyen már láttam: FELTÁMADUNK.
Biztosan feltámadunk. Ez nem kétség - a Bibliában Isten ígérete ez. De vajon hova támadsz fel?!
Én tudom, hogy - Jézus ígérete szerint - helyet készít nekem a Mennyben.
Tudom, hogy oda tartok, mert személyes döntésem alapján, Őt választottam életem irányítójául. És tudod mit?! Ez nem ezoterika, nem spiritualizálás, nem vallásoskodás,... KAPCSOLAT. A keresztyénség kapcsolatról szól AZ Istennel. Nem egy istennel a sok közül, amelyik épp szimpi. Hanem az Egyetlen, valóságos Istennel.
Nem látom, de tapasztalom az életemben. Nem hipotézis (feltevés), feeling (érzés), kábulat, ...v-a-l-ó-s-á-g.
Gondolkozz kérlek.
Ne higyj el bármit!
Ne nézz bármit!
Ne add oda magad bárkinek!
Ne menj bárki után!
Ne érezz olyat, amiről nem vagy meggyőződve, hogy jó irányba terel!
Ne várd olyantól a megoldást, aki nem jutott előrébb, mint te.
Csak azt tudom mondani, hogy mióta megismertem Jézus Krisztus, mint személyes Megváltómat, megváltozott az önértékelésem, baráti köröm, hozzáállásom az élethez, célkitűzéseim. Változik még mindig, de van Valaki, aki vezet és várja, hogy vezethessen.
Ne legyél "birka"! Olyan értelemben, hogy mész a magad vagy mások feje után.
Menj arra, amerre Isten vezet, amit a Bibliában tanácsol. A Biblia olyan pásztorhoz hasonlítja Jézust, aki soha nem hagy el, aki utánad megy akkor is, amikor a szobád sarkában ücsörögsz és azon gondolkozol, hogy hogyan kerültél oda, hogy hogyan fogsz kimászni abból, amibe belekerültél. Akkor, amikor nehéz.
És aki ismeri őt, az felismeri a hangját és terelgetését.
Hadd mondjam, hogy mindenki megy valamerre. A kérdés csak az, hogy merre. Kit, kiket követsz?!
Milyen alapra építed az életed?
Zárásul:
Ő a Király.
Utazok a buszon és az út melletti temető kerítése ki van szedve. (a kép csak illusztráció)
Kicsit bizar, mi?! Kijönnek a halottak... zombik... Vagy mégse?!
Miért írtózunk a haláltól?!
Zombik, vámpírok tarkítják kicsiny elménket...hála a média adta lehetőségeknek. Undorító és mekkora eszköze a Gonosznak. Miért hagyjuk, hogy beférkőzzenek ezek a gondolatainkba???
Néha nagyon hálás vagyok és jól el is csodálkozom, hogy mennyi mindenhez lehet használni a technikát (aztán persze, akkor nem működik, mikor kéne - részletkérdés), de jó(?) lehetőséget ad arra, hogy olyan dolgokat találjanak ki az emberek, amik eszementek (horrorfilmek és társai). (szerény véleményem)
Ezen a héten délelőttönként egy helyi angoltáborban fordítok. Meg kell valljam őszintén, hogy néha kihívás, mert rosszcsontok a gyerekek. Viszont, mikor az angol órán azt a történetet olvastuk a Máté evangéliuma 14. részéből, hogy Jézus a vízen járt és mennyire hihetetlen egy story, akkor olyan jó volt tapasztalni, hogy Isten ott volt és munkálkodott a gyerekek szívében. Érdeklődtek, voltak kérdéseik. szkeptikusak voltak és figyeltek. Elmesélte az angol tanárnő (aki egy amerikai hölgy és 11.éve jön vissza Magyarországra, hogy angolt tanítson), hogy az ő életében hogyan látszódik Isten munkája...
Válaszul az egyik gyerkőc klasszikusnak tekinthető megjegyzéséből: 'Hiszem, ha látom.'
Isten munkája csodálatos. Nem látjuk Őt, de amit tesz azt igen.
Miért higyjek? Miért nem kell félnem?
Ja, még ehhez hozzátársult az is, hogy mesélték a csoportomban levő gyerekek, hogy hogyan ijesztgették egymást este... persze a horrorfilmek téma is előkerült.
Nem értem, miért jók. Lehet egyszer megfogom, de addig is marad a véleményem: nem hasznos olyat nézni.
Kedves barátom! Ha elhiszed, hogy Ő bár nem látjuk, létezik és szeret téged, akkor legyél bátor és tegyél egy próbát. Szólítsd meg Őt, gondolkozz el azon, amit tett érted! Jézust küldte helyetted a keresztre. Helyetted szenvedett. Lehet, hogy szereted a horrorfilmeket, mert mindenki olyat néz, mert menő félni :P (bár ez elég hihetetlen, de ezt tapasztalom.) mert menő végigülni és aztán nem érteni, hogy miért félsz, amikor egyedül vagy...
Volt egy kisfiú, aki azt mondta, hogy a nővére odakötözte a székhez és meg kellett néznie egyet...
Ezekben az a rossz, hogy egyre alacsonyabb a "félés-küszöb". Egyre undorítóan félelmetesebb dolgokat kell csinálniuk a producereknek, hogy az emberek rettegési fokát elérjék. Elég szánalmas ez a dolog, szerintem.
Miért jó félni?!
Miért nem jó élvezni az életet, azokkal a dolgokkal, amiket Isten beleadott?!
Nem értem, de szívesen várom a kommenteket;)
"Bármit is tartogat a jövő, lehetséges aggodalom és félelem nélkül, lelki békességben élni."
http://www.everystudent.hu/a/beke.html
Viszont, ahogy elmentem a temető mellett, eszembe jutott az a kiírás, amit néhány helyen már láttam: FELTÁMADUNK.
Biztosan feltámadunk. Ez nem kétség - a Bibliában Isten ígérete ez. De vajon hova támadsz fel?!
Én tudom, hogy - Jézus ígérete szerint - helyet készít nekem a Mennyben.
Tudom, hogy oda tartok, mert személyes döntésem alapján, Őt választottam életem irányítójául. És tudod mit?! Ez nem ezoterika, nem spiritualizálás, nem vallásoskodás,... KAPCSOLAT. A keresztyénség kapcsolatról szól AZ Istennel. Nem egy istennel a sok közül, amelyik épp szimpi. Hanem az Egyetlen, valóságos Istennel.
Nem látom, de tapasztalom az életemben. Nem hipotézis (feltevés), feeling (érzés), kábulat, ...v-a-l-ó-s-á-g.
Gondolkozz kérlek.
Ne higyj el bármit!
Ne nézz bármit!
Ne add oda magad bárkinek!
Ne menj bárki után!
Ne érezz olyat, amiről nem vagy meggyőződve, hogy jó irányba terel!
Ne várd olyantól a megoldást, aki nem jutott előrébb, mint te.
Csak azt tudom mondani, hogy mióta megismertem Jézus Krisztus, mint személyes Megváltómat, megváltozott az önértékelésem, baráti köröm, hozzáállásom az élethez, célkitűzéseim. Változik még mindig, de van Valaki, aki vezet és várja, hogy vezethessen.
Ne legyél "birka"! Olyan értelemben, hogy mész a magad vagy mások feje után.
Menj arra, amerre Isten vezet, amit a Bibliában tanácsol. A Biblia olyan pásztorhoz hasonlítja Jézust, aki soha nem hagy el, aki utánad megy akkor is, amikor a szobád sarkában ücsörögsz és azon gondolkozol, hogy hogyan kerültél oda, hogy hogyan fogsz kimászni abból, amibe belekerültél. Akkor, amikor nehéz.
És aki ismeri őt, az felismeri a hangját és terelgetését.
Hadd mondjam, hogy mindenki megy valamerre. A kérdés csak az, hogy merre. Kit, kiket követsz?!
Milyen alapra építed az életed?
Zárásul:
Ő a Király.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése