Apró meghalások

Várok - 

Utaid, drága Uram, 

Túlnőnek értelmemen, 

Szerelmed túl magas.

Takarj el, ó,

Árnyékod csendjében.

Elég nekem, 

Ha rám ragyogtatod

Szent, fénylő arcodat.

Várok - 

Mert ezt szabtad elém. 

Az értelem

Csak ámul egyre, és 

A szív kutat: "miért?"

De szól a csendes hang:

"A dolgod annyi csak, 

Hogy Istenedre várj."

így hát, habár a fény 

Csak egy lépést mutat, 

Terád, én hű Uram, 

Várok. 

"Ha Isten akarata keresztezi az emberét - mondja Addison Leitch -, valakinek meg kell halnia." Az élet számtalan apró meghalást követel. Olyan alkalmak ezek, amikor fennáll a lehetőség önmagunknak nemet, és Istennek igent mondani. "Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete megyek látható a mi halandó testünkben" (2Kor.4:11) - mondja Pál apostol. Nem mintha minden, ami énünkkel kapcsolatos, önmagában gonosz lenne, és halált érdemelne. Hiszen akkor sem erről volt szó, mikor Jézus azt mondta: "Ne úgy legyen, ahogy én akarom..." (Mt.26:39). Krisztus akaratának a legparányibb része sem lehetett gonosz. Döntenie kellett azonban, hogy Isten szeretetéért mindent elengedjen - a jót, amit cselekedett, és amit még tehetett volna, ha megadatik neki, hogy folytassa az életét. Nekünk ugyanezzel a választással kell szembenéznünk. 

A mag sötét földbe hull és meghal. Halálából sokszoros élet támad. Assisi Ferenc így imádkozott: "Mert aki ad, az kap, aki megbocsát, az nyer bocsánatot, és aki meghal, az támad fel örök életre."

Ebbe csak akkor tudunk belekapaszkodni, ha van hitünk, mint ahogy a gazdálkodónak is hinnie kell, amikor a magot elveti. Hitre van szükség, hogy ebben a bizonyosságban tudjunk élni, hitre, hogy eszerint cselekedjünk, hitre, hogy a dolgok örömteli kibontakozását meglássuk. Ha nincs hitünk, megkeseredünk, búskomorságba esünk, és utunk feltartóztathatatlanul a pusztulásba vezet."

(E. Elliott - Szerelem és tisztaság c. könyvéből, 47-48.o.)

"Nehézségeim következménye nem a nehézségek természetétől függ, hanem attól, hogy hogyan fogadom. Elvehetem két kézzel, hitben, de fel is lázadhatok ellene, vissza is utasíthatom. Ez utóbbi esetben azonban minden lesz belőlem, csak érett keresztyén nem." Elisabeth Elliot