Sziasztok újra.
Milyen képetek van Istenről?
Nemrég hallgattam Francis Chan-nak a Crazy Love (Őrült szeretet) c. könyvéből részleteket. Arról, ahogy ő bevezeti egy-egy résznek a mondanivalóját...
Az egyik kérdés ez volt, amit feltett:
Milyen képed van Istenről, mikor meglátod, meghallod a nevét?
Könnyű, hogy megszokottá váljon. Főleg azoknak, akik régóta gyülekezetbe, istentiszteletre járunk. Megszokottá válhat az imádság, bibliaismeret.
De tényleg, honnan, hogyan ismerem Őt? Milyennek ismerem?
Kényelmesen érzem magam a közelében? Vagy ha rágondolok? Milyen a kapcsolatom/-od Vele?
Érdekes kérdés ez, főleg, hogy közeledik a Karácsony.
Ajándék.
Az Istennel való kapcsolat helyreállásának lehetőségére emlékezhetünk Karácsonykor, hiszen azt ünnepeljük, hogy szeretett és elküldte Fiát. De nem tudsz semmit tenni, hogy jobban szeressen. Nem kell pedálozni, még több jót tenni. Nem kell jótékonykodni, mert a szíved átadása nélkül nem ér semmit.
Többször gondolkozom, hogy miért jó, hogy emberek jótékonykodnak...
Mindenki érzi valamiért, hogy jó jót tenni. De mi a motiváció, mi a cél?!
Hiszen kegyelemből lehet üdvösségünk és megállásunk Isten fenséges színe előtt. Semmivel nem érdemelhetjük ki, hogy elfogadjon minket, mert a bűnös állapotunk nem tetszik neki. A szabad akaratunk miatt viszont nem erőszakol ránk semmit, de nem is automatikus a mennybejutás (mint, ahogy azt sokan képzelik). Ajándék, ha elfogadod, hogy szükséged van rá.
Ma sírtam, mert a településünkön van egy idősebb férfi, akinek a háza leégett néhány éve és az édesapja bennégett. Jelenleg egy fűtetlen lakókocsiban él a ház mellett. Ifi után adtunk neki meleg teát, de szörnyű volt látni a körülményeket, amiben él. Segíteni fogunk, ahogy tudunk...de
Egyik, amit eredményezett bennem, hogy nagyon hálás legyek újra azért, amim van. Ne nyafogjak és hasonlítgassam magam másokhoz.
Másik, hogy a hitem a cselekedeteimben látszódjon meg. Megerősített megint abban, hogy örülök a nehézségekkel együtt annak, amire Isten elvezetett.
Őszintén: idegesítene, ha csak beülnék a gyülibe/ templomba vasárnaponként és ennyiről szólna a keresztyén hitem. Emiatt választottam, hogy azt csinálom, amit csinálok. Hogy arról szólnak a hétköznapjaim, hogy beszéljek a Reménységről, a Kiútról, Jézus Krisztus szabadításáról. Arról, hogy Benne lehet teljes és egészséges az életünk fizikailag és lelkileg is. Nála van a megoldás mindenre, amiről kérdésünk van.
Igen, ez nehéz. Nehéz elhitetni, elmondani az embereknek, hogy van KIBE kapaszkodni. Az emberek csalódásai miatt, a magyarországi körülmények miatt...a szabad akarat és begyepesedettség miatt.
De ki, ha nem az én Istenem az, akinek SEMMI SEM LEHETETLEN?! ;) Benne bízok, Belé kapaszkodok. Tudom, hogy Ő hűséges, hogy Övé az életem minden egyes pillanata. Nagyon hálás vagyok a személyes kapcsolatomért VELE! :)
De mennyit jelent ez neked? És hogyan változtatja meg a te mindennapjaidat? Hogyan állsz Vele? Rendezett a kapcsolatod a Mindenható, de mégis közeli Istennel? Szólítsd meg! Megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése