Mint
lelkipásztorgyermek, talán tovább tartott eljutnom arra a felismerésre, hogy
nekem is szükségem van személyes döntésre és bűnfelismerésre. „Jó gyereknek”
voltam nevelve és annak is tartottam magam, a gyülekezeti élet és gyülekezeti
barátok, katolikus majd református iskola olyan közeg volt, ahol nem is voltak nagy kihívások
kicsapongást illetően. Vagyis lehettek volna, de valahogy nem vágytam.
Miért nem?
Könnyebb lenne menni az árral. Valóban akarom én, hogy mások
lenézzenek, kilógjak a sorból? Akarom, hogy igaz legyen rám is Pál
figyelmeztetése? „pogányoknak pedig bolondság,”
(1Kor.1:23) Mások bolondnak fognak nézni. Nem fogják érteni én miért nem...
Vagy elhiszem és arra figyelek, ami Isten
szemében fontos?
1Kor.1:
25 Mert
az Isten "bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten
"erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.
26 Mert nézzétek csak a ti
elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés
szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők.
27 Sőt azokat választotta ki az
Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat
választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse
az erőseket:
28 és azokat választotta ki az
Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy
semmikké tegye a valamiket;
29 hogy egyetlen ember se
dicsekedjék az Isten színe előtt.
30 Az ő munkája az, hogy ti a
Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá,
megszentelődéssé és megváltássá,
31 hogy amint meg van írva:
"Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék."
Eltartott egy darabig, a megtérésem után, míg rájöttem, hogy
nem kell bizonyítanom Istennek. Ő nagyon is jól tudja, hogy miben vagyok, hogy
mire vagyok képes és mire nem. Tudja, hogy továbbra is küzdök a bűnnel, hogy
vannak nehézségek. Azt szeretné, ha bevallanám neki és nem próbálnám „szentnek”
feltüntetni magam, mert úgy sem fog menni. Szerintem nem örül neki, mikor
nélküle próbáljuk megvalósítani a hívő életünk, mikor nem hagyjuk, hogy ő tegyen
minket szentté. Mikor nem hagyjuk, hogy szeressen csak úgy, ahogy vagyunk.
Példamutatás.
Saját megtörtségünk bemutatása, megmutatása és Isten felemelő kegyelmének reflektorfénybe
állítása.
Ott
a kísértés, hogy eljussunk valahova és utána bemutassuk magunkat. Megmutassuk, hogy
hova jutottunk.
Lehet nem hivalkodni akarunk, csak rábírni másokat, hogy ne kelljen
nekik is „plusz köröket futni”, hanem megtalálják hamarabb a jó és megelégedett
utat az életben. Nagyon nehéz ez kérdés, mert komplikált megtalálni az egyensúlyt
az erőltetés és a nevelés között.
Elismertség üldözése, helyünk megtalálása
a világban, kapcsolataink helyreállása és mindaz, amit hajszolunk, akkor valósulhat
meg, ha olyan példaképünk van, aki mindezeket a vágyakat, fájdalmakat átélte, megérti.
Legalábbis szerintem olyat érdemes választani. Jézus megoldást is ad rájuk, nem "csak
megértően bólogat".
Ő ember volt, átélte mindazt, amit én és te átélünk.
"...hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt." Zsid.4:15
Megoldást ad a Biblia Jézus Krisztusban.
Halál, sír, feltámadás, élet. Nehéz koncepció, mégis könnyű és egyszerű. Meghalás
és újjászületés.
Egyik: Add fel magad és megmenekülsz. Megnyered azt, amit/ AKIT keresel;)
Másik: Legyünk jó reflektorok. Mutasson jó felé a fényünk!
 |
| Jn.8:12 Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. |
Felelős vagyok másokért.
Tudom az igazságot, Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Kibékülhetünk az Istennel. El kell mondanunk
a döntés fontosságát. A kegyelem ingyenes ajándékát, Krisztus evangéliumát nem tarthatjuk
magunkban. Fontos, hogy tudatosítsam, tudatosítsuk, mint hívő keresztyének, magyarok, hogy nem
véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Nem véletlenül bízattak ránk azok, akik körülöttünk
élnek. Bölcsességet kell kérnünk az Úrtól, hogy hatékonyan és hozzáértőn tudjuk továbbadni AZ ÜZENETET!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése