Takarítóvállalat előtt kitakarítani? - idézetek

#1 Meg akarom várni, amíg egyenesbe hozom az életemet.

Első hallásra nagyon nemesnek tűnik a szándék, hogy elfogadhatóvá tedd magad Isten számára. Csakhogy  ez legalább akkor ökörség, mint a takarító vállalat érkezése előtt fényesre nyalni az irodát.
Vagyis semmi értelme.
Isten nem azt kéri tőlünk, hogy hozzuk rendbe magunkat, és aztán menjünk hozzá. Azt akarja, hogy úgy menjünk hozzá - szennyesen, összetörten -, ahogy vagyunk, hogy aztán gyógyítson.

Isten úgy szeret, ahogy vagy. Ahhoz, hogy megváltozz, Isten ereje - nem csupán a sajátodra - van szükséged.
János 15:0-8-ban Jézus a velünk való kapcsolatát a szőlőtő és a szőlővessző kapcsolatához hasonlítja. Mi vagyunk a szőlővesszők, melyek csatlakoznak a szőlőtőhöz, és gyümölcsöt hoznak.


De a gyümölcs a szőlőtő termése. 






# 4 Nem vagyok rá méltó, hogy Istennek odaszánjam magam.
Ahogy én sem, sőt -

• Jákób sem, aki saját testvérétől elcsalta a legértékesebb előjogot,
• Mózes sem, aki hidegvérrel megölt egy embert,
• Sámson sem, akinek szexvágya legalább olyan hatalmas volt, mint testi ereje,
• Dávid sem, aki félrelépett egy férjes asszonnyal, a férjét pedig megölte, és
• Péter sem, aki - csak hogy a saját bőrét mentse - háromszor is letagadta, hogy ismeri Jézust.

Néhány címlapsztori dióhéjban, hogy értsd:

senki sem méltó Isten szeretetére. Mindegyikünk alaposan elbaltázta. 

Az az egyedüli szerencsénk, hogy Isten jóindulatát nem kell megnyernünk. Nincs ember, aki erre képes lenne. Nyugodtan felsóhajthatunk, a keresztyén élet nem az állandó tökéletességről szól. Hanem arról, hogy néhány lépés után megbotlunk, majd felállunk, és lépkedünk tovább. Aztán némi idő és gyakorlás után szép lassan megtanuljuk, hogy ne botladozzunk olyan sűrűn, és ne essünk olyan nagyot. 

Egy biztos. Teljesen mindegy, milyen tiszták leszünk, Isten jóindulatára soha nem leszünk érdemesek. És soha nem leszünk képesek megváltoztatni magunkat. Ezért van értelme annak, hogy odaszánd magad annak, aki mindentől függetlenül szeret, és akinek hatalmában áll, hogy téged is megváltoztasson.

Apa és gyermek

Készen állsz az ugrásra? Ha meggyőződtél róla, mennyire logikus lépés lenne odaszánni magad Istennek, miért ne tennéd meg most?

Képzeld magad a tékozló fiú helyébe... 

* Egyszer egy fiatal kölyök kalandokra és izgalmakra vágyott, ezért elkérte apjától az örökség ráeső részét. Viselkedésével eléggé egyértelműen kifejezte, hogy saját apjánál többre értékeli apja pénzét. Az apa vonakodva bár, de teljesítette a kérést. A fiú pedig zsebeit vastagon kitömve útnak eredt. Addig csavargott, míg végül elvetődött egy távoli országba, miközben éjjel-nappal pénzen szerezett barátokkal, nőkkel és rengeteg szesszel halálra bulizta magát. Megállás nélkül, mintha mindennap népünnepély lett volna. Persze, egy buli sem tart örökké. A srác - haverokkal és könnyű nőkkel körülvéve - idővel szépen elbokázta az apai örökséget. Teljesen leégett. Szerencsétlennek, nyomorultnak és magányosnak érezte magát. Mivel egy fillérje sem maradt, elszegődött egy disznófarmra dolgozni. A szemei kopogtak az éhségtől, már a moslékot is szívesen megette volna, de akkor hirtelen besokallt. A feje kitisztult, és rájött, hogy egy utolsó kitaszított, senkiházi idegen lett belőle. Senki sem törődik vele. Kivéve, talán ...

Szégyenkezve hazaindult. Az úton százszor is elpróbálta, mit fog mondani apjának, hogy rendbe hozza, amit elrontott. Felsorolta magában az összes bűnt, amit az öreg ellen elkövetett. Kereste a szavakat: "Apa, piszkosul elbaltáztam, kérlek, bocsáss meg, és segíts!"

A tékozló fiú ekkor életének fordulópontjához érkezett, ahogy talán most te is. És ahogy te sem vagy benne biztos, valószínűleg ő sem tudta, előre, mit fog szólni az apja. De alaposan ledöbbent, mikor újra találkozott vele. Vadonatúj oldaláról ismerte meg. Felfedezett benne valamit, amit remélem, te is felfedezel Istenről. *

 

... ahogy mész hazafelé, apádhoz. Sok mindent elkövettél, amit most már sajnálsz, sok mindent tettél, amivel csalódást okoztál neki. 

De Isten nem neheztel, hanem kitárt karokkal fut eléd, hogy találkozzon veled. Itt az ideje, hogy elmondd neki, mit rontottál el. Mondd el, hogy mennyire sajnálod, ami történt. Mondd el azt is, hogy többé nem a vágyaidat akarod szolgálni, inkább neki akarsz engedelmeskedni. 

Ha érte élsz, és hagyod, hogy ő benned éljen, erőt kapsz tőle, hogy képes legyél uralkodni az ösztöneiden. 

Krízishelyzet

Ha odaszánod magad Istennek, két dologra számíthatsz.

1. Először is, rá fog mutatni mindazokra a területekre, ahol változnod kell. Mert bár igaz, hogy úgy fogad el, amilyen vagy, de sokkal jobban szeret annál, mintsem, hogy hagyná, hogy így is maradj. Ezért rámutat majd azokra a dolgokra, melyek nem lehetnek jelen az életedben, ha hozzá közel akarsz élni. De még valami másra is számíthatsz. 
2. Amikor átgondolod magadban mindazt, amin változtatnod kellene, hitedben krízishelyzet alakul ki. Minél elszántabban fordulsz szembe kényszerítő vágyaiddal, annál jobban fog fájni - legalább annyira, mint 60 km/ órás sebességgel belebukni a vízbe újra meg újra.

Na, itt kell a sarkadra állnod, és döntened. Istenre bízod, hogy betöltse a szükségeidet, vagy magad veszed kézbe az ügyet? Engedelmeskedsz neki vagy sem?

 

Isten ilyen extrém elkötelezettséget vár tőled is. Azt akarja, hogy bízz benne, hogy megóv, és gondodat viseli. Azt akarja, hogy engedd átformálni a gondolkodásmódodat és a tetteidet. 

Régebben ajánlotta egy református lelkész barátom ezt a könyvet az ifiórán, ahol szolgáltam egy évet. Megrendeltem a misszióba és elkezdtem olvasni... Nagyon hasznos gondolatok és alapelvek még lányoknak is. Nem csak szexuális bűnöket, témákat illetően. De elsősorban fiúknak íródott. 

Bill Perkins - Randy Southern: A pucér valóság (Harmat Kiadó, Bp. 2011) Ajánlom a többi részét is épülésre és növekedésre!