Ma elkezdtük tartani a CHE bevezető tréninget egy gyülekezetben.
Van egy ábránk, amit szoktunk használni, hogy hogyan lehet egy közösség, de csak egy ember élete is egészséges. -> minél több igazsággal töltekezik be. És ahogy tudjuk Isten Igéje Igazság és az szabaddá tesz!
"megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."
Meggyőződések, Hitelvek
-> Értékrend
-> Viselkedés
-> Következmények
De annyira jó a kegyelem, ami minden nap megtart. Arra van szükségem. Annyira jó, hogy nem kell tökéletesnek lennem, nem kell, hogy nyomasszon, hogy elrontom. Mert megtörténik. De mehetek az Úrhoz újra, azért a kegyelemért, amit egyszer elfogadtam és eldöntöttem, hogy szükségem van rá. Arra a kapcsolatra és kegyelemre, ami vezet és megbocsát, ami szeret feltétel nélkül. Annyira megnyugtató és felemelő érzés és tudat ez. Nagyon hálás vagyok érte.
Aztán, ahogy hazajöttem a szálláshelyemre... ez volt a facebook-on:
"Isten nem mindig azt akarja, hogy keményebben próbálkozzam. Néha csak azt szeretné, ha hamarabb fordulnék Hozzá."
TALÁLT! Szükségem van Rá. Megint. Még mindig. Most is. Egyfolytában. Nem tudok és nem is akarok Nélküle lenni, létezni. Nem akarok magam próbálkozni, csak hagyni, hogy vezessen és használjon.
Sokszor nehéz, mikor azt gondolom, hogy megy egyedül és aztán mégse. Elrontom, rosszul döntök. Vádolom magam, azt gondolom, hogy most már Isten is utál és csalódott. És igen, biztos csalódott, hogy nem voltam engedelmes, amikor tudom, hogy mi a jó... de aztán mégis kegyelmes. Nem értem miért. Érthetetlen kegyelem, de megbocsát és kezdhetek újat, mert megbántam és tényleg, valójában Neki tetsző életet szeretnék élni!
1Jn.1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése