Hol van az otthonom/ otthonod? (hazaérkeztem az USA-ból)
Első héten egy kedves hölgynél voltam elszállásolva, aki mindenféle madáretetős és madaras képeket gyűjtött. Az egyik kis táblára az volt kiírva, hogy 'Ahol a szíved, ott az otthonod.' Másik: 'Ott az otthonod, ahova elkészíted.'
Biztos vagyok benne, hogy ti is ismertek ilyeneket. Láttatok képeket vagy idézeteket.
Személy szerint, ahogy itt élek Pásztón, nagyon fontos volt, hogy olyan legyen az otthonom, ahol jól érzem magam, ahol olyan dolgok vesznek körül, amik fontosak nekem és ahova szívesen hívok másokat is.
Ahol megismerhetik Jézus Krisztust az ide betévedők, vendégek...
Egy másik élmény, amiben részünk volt. Egy kis cukrászdaszerű helyre is elmentünk egyik este Lodi-ban... volt élő zene és a tulajjal beszélgettünk egy jót, aki a szállásadó nénimnek a fia volt.
Régebben járt gyülekezetbe, de sokat csalódott az emberekben, amiatt már nem jár a családjával. A felesége nagyon szeret horgászni, van egy 15 éves lánya és egy 11 éves fia. Van neki pénze.
Akkor költöztek éppen egy másik helyre, hogy széjjel tudják választani a munkát az otthontól, mert akkor az üzlet fölött laktak. (Tavaly júliusban nyitották az üzletet)
De azt is mondta, hogy mindegy mije van, mennyi pénze van, úgyis itt kell hagynia a földön, mikor meghal. Nem viheted magaddal, akkor meg miért gürcölni végig az életed, hogy a végén néhány évig élvezd?
Fontos, hogy a ránk bízottakkal jól gazdálkodjunk, de csak azért élni, hogy hajszoljuk az anyagiakat és teperjünk... nem éri meg.
Elgondolkoztató.
Miért élünk? Hol érezzük otthon magunkat?
Jó volt hazajönni Magyarországra. Tudom, hogy Isten nem véletlenül adott a családomnak, nem véletlenül helyezett Magyarországra és nem véletlenül csinálom azt, amit csinálok.
De meg kell valljam, hogy nehéz. Nem könnyű mások előtt élni és főleg nem könnyű, hogy, ahogy keresztyénnek vallom magam, mások azon keresztül találhatják meg Jézust, ha én úgy mutatom be, ahogy valójában van. Nehéz, mert félek, hogy elrontom és el is rontom sokszor. Tudatosan és tudattalanul is, de az a jó, hogy van megbocsátás, felállás, újrakezdés, KEGYELEM!
Annyira azt szeretném, ha Isten tudna bennem gyönyörködni, mert tetszik Neki az életem és elégedett velem. Tudom, hogy ez a folyamat nem megy magamtól... Ő az, aki végzi. De jó!
Tudom, hogy Ő segít és velem van, mert elmondtam neki, hogy szükségem van RÁ.
Tedd ezt te is! :)
Nyugodjunk meg együtt az Ő karjában!
Hallgassátok meg az egyik kedvenc dalom:
Első héten egy kedves hölgynél voltam elszállásolva, aki mindenféle madáretetős és madaras képeket gyűjtött. Az egyik kis táblára az volt kiírva, hogy 'Ahol a szíved, ott az otthonod.' Másik: 'Ott az otthonod, ahova elkészíted.'
Biztos vagyok benne, hogy ti is ismertek ilyeneket. Láttatok képeket vagy idézeteket.
Személy szerint, ahogy itt élek Pásztón, nagyon fontos volt, hogy olyan legyen az otthonom, ahol jól érzem magam, ahol olyan dolgok vesznek körül, amik fontosak nekem és ahova szívesen hívok másokat is.
Ahol megismerhetik Jézus Krisztust az ide betévedők, vendégek...
Egy másik élmény, amiben részünk volt. Egy kis cukrászdaszerű helyre is elmentünk egyik este Lodi-ban... volt élő zene és a tulajjal beszélgettünk egy jót, aki a szállásadó nénimnek a fia volt.
Régebben járt gyülekezetbe, de sokat csalódott az emberekben, amiatt már nem jár a családjával. A felesége nagyon szeret horgászni, van egy 15 éves lánya és egy 11 éves fia. Van neki pénze.
Akkor költöztek éppen egy másik helyre, hogy széjjel tudják választani a munkát az otthontól, mert akkor az üzlet fölött laktak. (Tavaly júliusban nyitották az üzletet)
De azt is mondta, hogy mindegy mije van, mennyi pénze van, úgyis itt kell hagynia a földön, mikor meghal. Nem viheted magaddal, akkor meg miért gürcölni végig az életed, hogy a végén néhány évig élvezd?
Fontos, hogy a ránk bízottakkal jól gazdálkodjunk, de csak azért élni, hogy hajszoljuk az anyagiakat és teperjünk... nem éri meg.
Elgondolkoztató.
Miért élünk? Hol érezzük otthon magunkat?
Jó volt hazajönni Magyarországra. Tudom, hogy Isten nem véletlenül adott a családomnak, nem véletlenül helyezett Magyarországra és nem véletlenül csinálom azt, amit csinálok.
De meg kell valljam, hogy nehéz. Nem könnyű mások előtt élni és főleg nem könnyű, hogy, ahogy keresztyénnek vallom magam, mások azon keresztül találhatják meg Jézust, ha én úgy mutatom be, ahogy valójában van. Nehéz, mert félek, hogy elrontom és el is rontom sokszor. Tudatosan és tudattalanul is, de az a jó, hogy van megbocsátás, felállás, újrakezdés, KEGYELEM!
Annyira azt szeretném, ha Isten tudna bennem gyönyörködni, mert tetszik Neki az életem és elégedett velem. Tudom, hogy ez a folyamat nem megy magamtól... Ő az, aki végzi. De jó!
Tudom, hogy Ő segít és velem van, mert elmondtam neki, hogy szükségem van RÁ.
Tedd ezt te is! :)
Nyugodjunk meg együtt az Ő karjában!
Hallgassátok meg az egyik kedvenc dalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése