Áldozat

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de néha megjelennek ilyen gondolatok bennem/-ünk, hogy "Oh, szegény én, mit vállaltam..."

"Más biztos nincs ilyen nehéz helyzetben.", "Más biztos nem vállalná be, amit én..."

És legyen ez teljes idős missziós szolgálat, amiben mi vagyunk vagy csak keresztyén emberként a munkahelyen vagy nem hívőként bárhol Magyarországon az életünket érő nehézségek miatt... szerintem mindannyiunkban felmerülnek ilyen gondolatok. Vagy, ha nem, akkor bocsánat.

Egy ideje már a Korinthusi Gyülekezetnek írt 2. levelet tanulmányozzuk. Most értünk a 12. részhez, amiben Pál eléggé el van keseredve, vagyis ahogy eddig is el volt a gyülekezet állapotán, aminek alapításában elég nagy szerepe volt. Látva a problémákat, diszfunkcionális gyülekezeti életet ...

Mégis törődik velük, mégis kész áldozattá válni a számukra, miattuk, értük. 

(Mellesleg, NAGYON FONTOS! Jézus Krisztus vállalta értünk, amit mi nem vállalhattunk volna magunkért. Vagyis így is, úgy is, meg kellett volna halnunk bűneink súlya alatt és a következménye Pokol kellett volna, hogy legyen. De egy TÖKÉLETES, BŰNTELEN áldozat kiválthatta, kiválthatja ezt a te életedben is, ha elfogadod, hogy szükséged van Rá ;) ezt jelenti a Bárány, amikor Jézusra értjük - csak, mert szerintem sokan nem értik, mikor a keresztyének ilyen zsargonokban beszélnek.)

Tehát Pál ezt mondja (aki mielőtt nem találkozott Jézussal személyesen, üldözte az Őket követő keresztyényeket)

15 Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?

Úgyse tudunk úgy, mint Jézus Krisztus, úgy, mint Pál...

De azt tudjuk mondani, hogy "Itt vagyok Uram, használj a Te céljaidra!" - Ő megteszi, ha komolyan gondoljuk. Csak fáj, mert azok nem mi leszünk láthatóak... hanem Isten. De ez nem baj hosszú távon!

Hogyan végezzük a szolgálatot, mikor nem látjuk azokat az eredményeket, amiket szeretnénk? 

Feladjuk vagy nekivágunk újra és újra és újra ???

Klappoltak ezekhez a gondolatokhoz a ma reggeli áhítat (amire mellesleg fel lehet iratkozni és e-mailben kapni minden nap).

KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI?

"Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).

"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). 

Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék vagy elkedvetlenítene. Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád?

Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Áldozzuk magunkat jó célért, célokért, hogy legyen értelme!

"Áldozatnak, ahhoz, hogy valóságos legyen, kerülnie kell valamibe, fájnia kell, meg kell, hogy üresítsük magunkat érte." Teréz anya