2015. február 15., vasárnap

Valentin nap

Ott kell kezdjem, hogy nem tartjuk fontosnak ezt a dolgot, viszont a Házasság hete országos és négy kontinensre kiterjedő kezdeményezését IGEN!


Ezért is döntöttünk amellett, hogy csatlakozunk az egyik rendezvényhez a Kispesti Baptista Gyülekezet szervezésében. 
Gyertyafényes vacsora házaspároknak és Evan Parks, régi ismerősünk és barátunk, előadása. Nem bántuk meg, hogy elmentünk. 22 házaspár vett részt a délutáni programban, ami már sokadszorra volt megtartva idén is.
Jó hangulatú közösségnek lehettünk részesei, ahol tanulhattunk és értelmesen tölthettük 1. Valentin napunkat, mint házaspár :)
Talán emlékeztek, hogy tavaly októberben házasodtunk össze és indultunk el azon az "úton", amit az idősebb házaspárok nehéznek neveztek. 




Viszont, sokan azt is elmondták, hogy jobban szeretik egymást, ahogy átmentek nehézségeken és kríziseken, amik megerősítik a kapcsolatukat. 

Voltak olyan nyugdíjas házaspár, akik 54 éve házasok. Ők voltak a legidősebbek. 
Voltak olyanok is, akik még nem voltak házasok, de jegyesek és közelednek a jeles naphoz :)
Mi is örömmel emlékezünk a jól megtervezett és átgondolt pillanatokra és azokra, amiket Isten megmentett, hogy ne égjünk nagyobbat :D :D

Összességében jól indult a közös életünk és örömmel gondolunk vissza 2014. Október 11-ére:)

Itt idéznék egy cikkből, amit nemrég olvastam, mert egyet értünk vele (5 gyermekes szülőpárral készült cikk)
"Hívő emberként úgy ismertem meg a Szentírásból, és úgy tapasztaltam meg az életben is, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert, s kettőjük kapcsolatához a házasságot rendelte. A legmélyebb szeretetet, a legnagyobb intimitást ebben a környezetben élheti meg az ember. S ez nem csak a teremtés kezdetén működött így, hanem ma is. A papír nélküli együttélés és a házasság közt abban látom az alapvető különbséget, hogy bár nem önmagában a papír fogja összetartani a kapcsolatot, de ez egyfajta elkötelezettséget jelent. Ejtőernyő nélkül lépünk a kapcsolatba, s nincs visszaút."
A hűség nem lehetőség, hanem elhatározás kérdése (érdemes az egész cikket elolvasni!)

Evan előadása után (Evan Parks, amerikai missziónárius pszichológus, 14 éve él Magyarországon a családjával - angolul olvasható oldala: http://www.wisesight.org )

Néhány gondolat, amit sokat jelentett nekünk:
  •  Efézus 5:33"De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét." Nem fordítva. A feleségnek szeretetre, a férjnek tiszteletre van szüksége. Isten nem véletlenül így emeli ki ezt a házassággal kapcsolatos alapelvet. Ismertük már ezt az igeverset, de ugye, mint már házasok új értelmet nyert.
  • Volt egy feladat is: Írjuk le a másiknak, hogy mi az, amit a legjobban értékelünk benne és mi az, amin dolgozni fogunk, hogy jobban megértsük :)
  • Boldogság az, amikor közel vagyunk Istenhez. Ha hozzá közel vagyunk, maradunk, akkor a házastársunkhoz is közel leszünk. Nélküle nehéz, sokkal nehezebb! Mi is ezt tapasztaljuk. 
Még sok érdekes tény és gondolat volt, amit nem írok most le.

Ezek után jött a vacsora. Több asztalnál körben ültünk, közben tudtunk beszélgetni és ismerkedni más párokkal  is.

Mindegyik pár bemutatkozott és elmondta a tapasztalatait a házassági évek alatt. Nagyon jó volt hallani, hogy nem könnyű, mert két tökéletlen ember köti ugye össze az életét. De azt igen, hogy MEGÉRI!
Olyan közeg, ahol az ember biztonságban érezheti magát. 
Volt olyan pár, aki Atomreaktorhoz hasonlította a házasságukat :) , mert mindketten határozott és makacs természetűek. Viszont a gyengeségeikben tudják egymást erősíteni és hogy sokkal erősebbek együtt, mint külön-külön.

Mi is ezt tapasztaljuk, a súrlódások mellett... Isten megerősítő jelenléte olyan kézzel fogható és áldásos, hogy nem cserélnénk. Isten a másik által formál minket olyanná, amilyen szeretné, hogy legyünk. A házasság az Ő terve és emiatt jó! :)

Szóval értékes időtöltés volt. 

A legvégén pedig megerősíthettünk az Esküvői fogadalmunkat. Az Imaház Nagytermébe bemenve, a párok egymással szemben, kézen fogva újra egymást, egymás szemébe nézve, mondhatták el újra esküjüket. Mi is így tettünk. 
Az Esküvőnket is végigsírtam (Eszter:), de itt se bírtam. Hiszen Isten annyira kegyelmes és irgalmas hozzánk. Minden nap velünk van és erősíti a házasságunk. Hálásak vagyunk neki NAGYON! Bátorítunk téged is erre ;) Érdemes.


Vácegresen az Imaház előtt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése