A héten Szerbia.

Azért kezdtük ugye ezt a blogot, régebben még csak Eszter, most már Laci és Eszter és pocaklakó :) hogy hírt adjuk arról, hogy hogyan is telnek misszionáriusi napjaink csodás Magyarországon.

Igen, belföldi misszionáriusok vagyunk, vagy ha úgy tetszik egy missziós alapítványnak a teljes idős munkatársai. (Bővebben: MEK Magyarország)

Most arról akarunk hírt adni, ami Szerbiában történt velünk. 

A MEK egy nemzetközi hálózatnak a tagja, így került sor arra, hogy a nemrég elindult szerbiai csapatnak mentünk segíteni, hogy tartson egy Bemutató Képzést a gyermek munkáról Nis-ben.

(Nem akarok rizsázni arról, hogy mit jelent a MEK módszere, mert le van írva a weboldalon, érdemes elolvasni!)

Egy missziós ESZKÖZ átvevését-átadását tűztük ki célul, mert hatékony és Isten használja. Neki szeretnénk hasznosak lenni azzal, hogy közreműködünk és NAGYON érdekes közelről látni, hogy Ő hogyan munkálkodik a mi és mások életében. 

Szóval hajnali reptéri menet után Laci meghozta Ron-t hétfő hajnalban. Kis alvás után 10-kor elindultunk. Nagyszerű volt, hogy nem kellett a határon sokat várni, így 5 után egy picivel meg is érkeztünk a helyszínre Darko-ék házához Nis-be.

10 év után tudtak házat venni és már majdnem kész. Itt fogadtak minket is az ottani csapattagokkal együtt. Nagyon kényelmes és szép otthon, aminek az egyik szobájában kapott helyet a képzés hétfőtől szerdáig.

6-an voltunk, akik felosztottuk a leckéket (3 Eszter, 1 Laci) és beszéltünk a nemzetközi ill. magyar tapasztalatokról (angolul), ami már van. Inkább tanulófázis volt nekünk kettőnknek, mert még mi is nagyon az elején vagyunk a dolgoknak ezzel a módszerrel itt Magyarországon. Viszont az általános alapelvekről tudtunk beszélni és arról, amit nem csak a gyermekekkel kapcsolatban tapasztaltunk, hanem a közösségekben általában. Jó volt erősíteni a kapcsolatokat, megismerkedni velük.

Ahogy látjátok, elkezdtük felrakni a falra a tanultakat, amiket ők, együtt írtak és tanultak vagy kiscsoportban dolgoztak ki.

Mint minden képzésünk és bemutató konferenciánk, ez is interaktív, gyakorlatias és beszélgetős volt. Mindig nagyon élvezetes és tanulságos.

Egyébként had mondjam el, nem volt könnyű.

Mi is folyamatosan tanulunk és PERSZE nem tudunk mindent. Isten IGEN és mi Őt szeretnénk szolgálni és azért is imádkoztunk, hogy tanuljunk velük együtt.

Nagyszerű munkát végez ez a csapat szerte Szerbiában gyerekek között, hogy megismerhessék azt az Istent, aki közel enged magához mindenkit, aki vágyik rá.

De mint másban, a misszióban is van mit tanulni egymástól vagyis érdemes. Nekünk is kell és hisszük, hogy Isten azért engedi terjedni a CHE módszerét, mert másoknak is kell. Együtt tanulunk.

Először is minden nap jobban és jobban szeretni Megváltónkat Jézus Krisztust!

Másodszor is jobban ismerni ŐT!

Harmadszor is keresni az Ő akaratát!

Együtt!

Szóval hétfőtől szerdáig voltunk együtt reggeltől vacsiig, hogy megismertessük az alapelveket és új módszerek használatait mutassuk be. Nehéz volt megtenni ennyi idő alatt... de:

Még lesz folytatás!

Szerdától péntekig, máig Belgrádban voltunk egy vezetőcsapattal közép-európai és a Balkán országaiból. A környező országok misszióinak vezetőivel. Nagyszerű volt látni és beszélgetni velük, hallani a tapasztalataikat és élményeiket, bölcsességüket.

Albániából ketten, Boszniából ketten, Szerbiából, Finnországból (FIDA), Magyarországról hárman.

Azért imádkoztunk, hogy a hálózat, kapcsolatok és az áprilisi Bemutató Szeminárium Albániában Isten eszköze lehessen a még hatékonyabb missziós munkákban Közép-Európában és a Balkánon.

Tervezés 

Jó sok mindent kell még tanulnunk nekünk személyesen, de örülünk neki, hogy már ilyen fiatalon :) Istent szolgálhatjuk teljes időnkkel és átvehetjük másoktól is az emberek iránti szeretetüket és a misszió iránti elköteleződésüket.

Ez pedig az egyik napi Áhítat, ami sokat tanított nekünk:

NAPI ÁHÍTAT

Ma 2015 március 4. szerda, Kázmér napja van.

IGAZ EZ RÓLAM IS?

"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem" (Csel 20,24).
Könnyebb látomás nélkül szolgálni Istennek, könnyebb elhivatás nélkül munkálkodni érte, mert akkor nem kell nyugtalankodnom az Ő követelményei miatt. Akkor a józan emberi ész a vezetőm, bevonva keresztyén érzelmekkel. Több sikerrel, eredményesebben jársz, jobban engedhetsz szíved hajlamának, ha még nem lett valóságossá számodra Isten hívása. De ha egyszer Jézus Krisztus hív el, akkor az Isten akaratára gondolva olyan lesz ez, mint az ösztöke: többé nem tudsz józan észokok alapján dolgozni érte.

Mi igazán drága nekem? Ha még nem ragadott meg Jézus Krisztus, akkor drága nekem a szolgálat, az idő, amit Istennek adok és a saját életem. Pál azt mondta, hogy csak azért tartja az életét drágának, hogy végezhesse a kapott megbízatást; tiltakozott az ellen, hogy bármi másra használja fel erejét. A Cselekedetek 20,24-ben szinte nemes bosszankodását fejezi ki afelett, hogy kérték, legyen tekintettel saját magára. Aminek nem volt köze megbízatása teljesítéséhez, az teljesen közömbös volt a számára. A gyakorlati munka versenyre kelhet az Istennek odaszánt élettel, mert ilyen érveléseken nyugszik: "Gondold meg, milyen hasznos vagy itt!" vagy "Képzeld el, milyen hasznos lehetnél éppen ebben a munkában." Az ilyen beállítottságban nem Jézus Krisztus a vezető, hanem a saját véleményünk arról, hol lehetünk a leghasznosabbak. Ne mérlegeld, hasznos vagy-e, vagy sem; de gondold meg, hogy nem a magadé vagy, hanem Istené!

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből


Várunk vissza :)