SIMEON

Itt az ideje, hogy újra jelentkezzünk, míg Kismanó alszik :)

Igen, lehet láttátok már a képeket, amiket felraktunk Simeonról, drága Kisfiúnkról, aki június 17-én megszületett. Korábban született, 36.hétre. (Szeretnénk elmondani, hogy nem azért született korábban, a kalkulálók kedvéért, mert az Esküvő előtt fogant ;) - csak mert hallottunk ilyen kérdéseket, persze nem felénk személyesen, hanem másokon keresztül... sajnálatos mindig.  

Tudjuk, hogy aki pletykálni akar, az úgyis fog, attól függetlenül, hogy megkérdezhetné az illetékest is, na de mindegy. Csak ki akartam írni ezt az érzésemet és megjegyzésem ;)

Tehát itt vagyunk:

Június 17-én születtünk, 2 és fél hete. Simi is kezdi megszokni itthon a légkört. Laci is sokat segít és Siminek is szüksége van az apukája közelségére, meg nekem is :)

A családjaink is sokat segítenek, főznek és takarításban is mellénk állnak. Köszönjük nekik!

Tanuljuk és imádkozunk, hogy Isten adjon türelmet, békességet, pihenést és bölcsességet szülőnek lenni. Nekem még kicsit nehéz, mert vannak elképzeléseink, elképzeléseim és nehezen tudom elfogadni, ha mindenki mondja a véleményét... azért is, mert sokan sokfélét mondanak. De na, ez is kialakul, mint minden. A védőnőnk és a gyermekorvosunk nagyon aranyos és értik a dolgukat (ezért azok), ezért legfőképp rájuk hallgatunk.

Ahogy nagyim mondta: "Minden kezdet nehéz."

Meg meg kell szokni a változást. De élvezzük és örülünk neki!

Miért lett Simeon a neve? És miért nem árultuk el, addig, míg meg nem született?!

Szerettük volna átgondolni, keresni a nevek között és olyan nevet adni, ami a Bibliából van és szép jelentése van. Simeon meghallgattatást jelent. Legfőképp az az idős férfi, Simeon tetszik nekünk, akinek Isten azt az ígéretet adta, hogy addig nem fog meghalni, amíg nem látja meg a Messiást. Jézust vitték a templomba a szülei és tényleg jött Simeon és Anna. A kezükben tarthatták a Megváltót :) - Bővebben: Lukács evangéliuma 2. rész (Jézus Krisztus és Simeon találkozása)
Mi is szeretnénk úgy nevelni Simit, hogy találkozhasson minél többször az Úr Jézussal, a családi életünkben, velünk együtt. 

Mikor összeházasodtunk azért imádkoztunk, hogy akkor jöjjön a gyermekünk, amikor Isten szeretné, mi készen állunk rá és szeretnénk. 27 és 29 évesek vagyunk, már nem vagyunk fiatalok a gyermekáldáshoz (szerintünk). Az, hogy készen állunk-e, egy másik kérdés. Azt gondolom nem lehet soha teljesen felkészültnek lenni minden előttünk álló ismeretlen feladatra. Viszont ezért van szükségünk NAGYON az Úr segítségére és jelenlétére az életünkben, hogy legyen Tanácsadónk és Vezetőnk. El kell, hogy mondjuk, nagyon tapasztaljuk az Úr áldó jelenlétét az életünkben! 

Minden nap hálát adunk azért, amikor reggelente Vele kezdhetjük a napot, most már hárman. Olyan jó minden reggel kinyitni a Bibliánkat és feltöltődni, lelkileg táplálkozni, hogy ne forgácsolódjon hiába az ember érzelmileg, gondolatilag.

A végére álljon itt, amit ma reggel olvastunk! Milyen Istenünk van! :) Mi örülünk neki nagyon és magasztaljuk, hogy gyermekeivé fogadott minket. Nem azért, mert megérdemeljük, hanem, mert úgy döntött, hogy SZERET minket. Elfogadtuk örömmel :) Neki semmi sem lehetetlen!